A „Hová tűntél?” sorozatunkban olyan korábbi madridi játékosokat mutatunk be, akik nem, vagy nem igazán találták meg számításukat a klubnál – bár nagy reményekkel érkeztek. Nézzük hogyan alakult Nicolas Anelka jövője a Real Madrid után!

Nicolas Anelka tizenhat esztendősen kezdte profi pályafutását a Paris-Saint-Germain csapatánál. Első idényében fiatalkorának köszönhetően nem sok lehetőséghez jutott, de azért 10 mérkőzést mégis játszott. Ezen időszak alatt 1 találatot jegyzett.

1997-ben az akkor még Arséne Wenger által irányított Arsenal csapatához igazolt 500,000 fontért cserébe. Első idényében itt sem sokat játszott, azonban második évében Ian Wright sérülése jót tett neki: sikerült alapemberré válnia és gólokat is szerzett. Első gólját a Manchester United ellen szerezte, majd a 97/98-as idényben kulcsfigura volt az Ágyúsok bajnoki címében illetve a FA-kupa elnyerésében is. Anelka gólt szerzett a döntőben.

Jött a következő év, ahol szépen termelte a gólokat és gólkirály is lett a Premier League-ben, ennek ellenére az Arsenal nem tudta megvédeni sem a bajnoki címét, sem pedig a FA-kupa címet – sőt, a Bajnokok Ligájából is kiestek. A találgatások rögtön beindultak Anelka távozásával kapcsolatban, a szurkolók pedig elnevezték „Le Sulk”-nak, azaz Duzzogónak. Az idény végén hivatalosan is bejelentette, hogy a brit sajtó felelős azért, amiért nem boldog Angliában. Augusztus 2-án végül hivatalossá vált, hogy Anelka 35 millió euróért a Real Madridhoz szerződik.

Nem igazán indult jól madridi karrierje sem: első öt hónapjában gólt sem szerzett. Első madridi találatát egy klubvilágbajnoksági találkozón szerezte az Al-Nassr ellen. Egy hónappal később első bajnoki találatát is megszerezte, a Barcelona ellen talált be. Jött a márciusi hónap, amikor az akkori klubelnök, Lorenzo Sanz eltiltotta Anelkát a keretből. Mint később kiderült azért, mert Anelka engedély nélkül távozott egy edzésről az akkori vezetőedző, Vicente del Bosque nézeteltérései miatt.

Visszatérése csodálatosra sikeredett: a BL-elődöntő mindkét mérkőzésén betalált a Bayern München ellen, ezzel bejuttatva a csapatot a döntőbe. A Real Madrid ekkor a Valencia ellen játszotta a döntőt, amit meg is nyert 3-0-ra. Anelka a kezdőcsapatban kapott lehetőséget, gólt azonban itt már nem szerzett.

2000 nyarán Anelka távozott Madridból, visszatért 34.50 millió euró fejében a PSG-hez.

PSG

A nevelőegyütteséhez visszatérve hatéves szerződést írt alá, emellett a fizetése is jó magasra rúgott ki és a visszatérését rendkívüli érdeklődés fogadta. Ebben az idényben a PSG a második helyen végzett a francia bajnokságban, kvalifikálva magukat a Bajnokok Ligájába. A következő idényben őt nevezték ki csapatkapitánynak és a csapat is jól teljesített. A jó forma hamar csökkent, az idény végén végül a tabella 9. helyét sikerült elfoglalniuk. Ezzel a kilencedik hellyel kvalifikálták magukat az akkori Intertotó-kupába, de végül kiestek.

Anelka itt is összetűzésbe került a vezetőedzővel, egész pontosan Luis Fernándezzel. A francia tréneren egyébként is nagy volt a nyomás Ronaldinho cserepadra száműzése miatt.

2,5 évet követően kölcsönbe került a Liverpoolhoz, ahol szintén kulcsszereplő lett. A 2001/02-es idényben a Liverpool a PL 2. helyét foglalta el, ez pedig nagyban Anelkának volt köszönhető. Gólt szerzett a kupában is számtalan csapat ellen, ennek ellenére Gérard Houllier vezetőedző úgy döntött, hogy nem tart igényt a francia játékosra.

2002 májusában aláírt a Manchester Cityhez, ahová klubrekordot jelentő 13 millió fontért írt alá. Első idényében itt is gólkirály lett 14 találatával. A második szezonja még jobbra sikeredett, itt már 25 gólt jegyzett. Kiváló formát mutatott három éven keresztül,103 találkozón 45 gólt és 5 gólpasszt szerzett.

Jó formája ellenére 2005 januárjában a török Fenerbahce csapatához igazolt 7 millió euróért cserébe.

Mondanunk sem kell, hogy Anelka itt is kiválóan játszott és kulcsfigura volt abban, hogy a török csapat az idény végén megnyerte a Süper Liget – emellett kiharcolták a Bajnokok Ligájában való részvételt. 57 találkzón 16 gólt és 15 gólpasszt szerzett.

Másfél esztendőt követően innen is távozott, a Bolton Wanderers játékosa lett rekordot jelentő 8 millió fontért. A Bolton színeiben 2006. szeptemberében debütált, majd még ebben a hónapban meg is szerezte első gólját. Ebben az idényben hanyatló formája volt, kulcsjátékos nem lett, viszont a házi gólkirályi címet itt is megszerezte.

Már januárban bejelentette, hogy hajlandó távozni az angol klubtól – ennek ellenére júniusban új szerződést írt alá. Bár ezt követően rendre azt nyilatkozta, hogy bármikor hajlandó távozni. 2020-ban végül elismerte, hogy azért hosszabbított a csapattal, hogy a Bolton nagyobb átigazolási díjat kapjon érte.

Chelsea

A 2008-as téli átigazolási időszakban hivatalossá vált, hogy Anelka 15 millió fontért a Chelsea-hez szerződik. Londonba érkezése mondhatni csodálatosra sikeredett, rendre jól teljesített. A 2008-as BL-döntőben is pályára lépett a Manchester United ellen, azonban a kékek hetedik büntetőjét kihagyva elvesztette csapatának a trófeát. Jó teljesítményéhez nagyban hozzájárult Didier Drogba sérülése. Szeptembert írunk, amikor Anelka elnyerte a PL Aranycipőjét. A csapat alapembere lett, Drogba visszatérése sem kényszerítette kispadra.

Már 2010-et írunk, amikor Anelka többnyire a széleken játszott Drogba miatt, de itt sem álltak meg góljai. A Chelsea négy év után ismét bajnoki címet ünnepelhetett, ez pedig nagyban volt köszönhető a francia játékosnak. Ugyanebben az évben új, egész pontosan négyéves szerződést írt alá a Chelsea-vel. A következő idényt is kiválóan kezdte, azonban formája rendkívül megromlott: 14 tétmérkőzésen nem volt képes gólt szerezni, ez pedig a 2011/12-es idényben még rosszabbra fordult. André Villas-Boas (akkori vezetőedző) bejelentette, hogy Anelka Alex-szel (Alex Rodrigo Dias da Costa) együtt ingyen távozhat a csapattól.

Távozására nem kellett sokat várni, a kínai Sanghaj Senhua 2011. decemberében bejelentette, hogy Anelka aláírt hozzájuk. A francia játékos 184 mérkőzésen 59 gólt és 36 gólpasszt szerzett a kékek színeiben.

Januárban első [tét nélküli] mérkőzésén góllal debütált, ezt követően nem igazán kapott lehetőséget. Mindemellett korábbi Chelsea-s csapattársa, Didier Drogba is aláírt a kínai csapathoz, mondhatni sokat játszottak együtt. Nyáron már arról szóltak a hírek, hogy szívesen távozna – mégpedig azért, mert összetűzésbe keveredett a szurkolókkal. Anelka nem volt hajlandó meghajolni a kínai alakulat rajongói előtt.

Egy évet követően távozott is, a Juventus játékosa lett kölcsönszerződés formájában. Anelka a Senhua színeiben 23 mérkőzésen lépett pályára, ez idő alatt 3 gólt és 6 gólpasszt szerzett.

Az olasz gárdához való csatlakozása mondhatni borzalmas volt, összesen 3 mérkőzésen lépett pályára, ennek ellenére az idény végén bajnoki címet ünnepelhetett a Juventusszal.

West Bromwich Albion

2013 nyarán az akkor első osztályban szereplő West Bromwich csapatához igazolt, melyről később elmondta, hogy itt szeretné befejezni pályafutását. Mondanunk sem kell, hogy Anelka helyzete az angol klubnál sem volt fényes. Volt olyan eset, amikor gondolt egyet és távozott csapata edzéséről, emellett egy komoly megbeszélést is ott hagyott ügynökével. Decemberben megszerezte első gólját, melyet egy bizonyos kézmozdulattal ünnepelt. A francia erre azt válaszolta, hgy humorista barátja előtt tisztelgett, a kritikusok azonban azon véleményen voltak, hogy ez a fajta mozdulat a nácizmus támogatása volt. Később, az angol labdarúgó-szövetség 5 meccses eltiltást rótt ki Anelkára – emellé jött egy pénzbírság és egy tanfolyam elvégzése is.

Egy nap a közösségi médiában jelentette be, hogy szerződést bont a West Bromwich csapatával – erről azonban klubja nem tudott. Bejelentése végül hivatalossá vált, közös megegyezéssel szerződést bontott az angol alakulattal. Mérlege: 12 mérkőzés, 2 gól.

Mumbai City

2014 szeptemberében lett az indiai Mumbai City játékosa. Eltiltás miatt rögtön nem léphetett pályára, azonban meghatározó játékos sem lett. Összesen 13 mérkőzésen lépett pályára, 2 gólt szerezve. Hamar távozott, mert az algériai NA Hussein Dey csapatához szeretett volna igazolni, azonban a szövetség elutasította kérelmét azzal az indokkal, hogy csak azok a 27 évnél fiatalabb játékosok igazolhatnak a csapatba, akik Algériát képviselik a válogatottban. Fél évet követően tehát visszatért a Mumbaihoz és a csapat játékos-menedzsere lett.

Egyéb érdekesség róla, hogy 2012-től 2013-ig asszisztens edzőként (is) dolgozott a kínai Shenshua-nál. 2015-ben (játékosként) ugyan nem sikerült Algériába igazolnia, de sportigazgatóként mégis kapott munkát a Hussein Dey csapatánál.

2017-ben a holland Roda JC tanácsadója lett fél évig, majd 2018-ban a Lille utánpótlás csapatának vezetőedzője lett. Első konkrét vezetőedzői posztját a francia (amatőr csapat) Hyères FC csapatánál kapta. Hosszú ideig itt sem maradt, három hónapot követően távozott. Egyetlen tétmérkőzésen sem irányította a csapatot a COVID-19 miatt.

Statisztikái klubcsapatokban:

• Chelsea: 184 mérkőzés, 59 gól, 36 gólpassz
• Manchester City: 103 mérkőzés, 45 gól, 5 gólpassz
• Arsenal: 87 mérkőzés, 28 gól, 12 gólpassz
• PSG: 69 mérkőzés, 19 gól, 3 gólpassz
• Bolton: 61 mérkőzés, 23 gól, 10 gólpassz
• Fenerbahce: 57 mérkőzés, 16 gól, 15 gólpassz
• REAL MADRID: 33 mérkőzés, 7 gól, 6 gólpassz
• Shanghai Shenhua: 23 mérkőzés, 3 gól, 6 gólpassz
• Liverpool: 22 mérkőzés, 5 gól, 2 gólpassz
• Mumbai City: 13 mérkőzés, 2 gól
• West Brom: 12 mérkőzés, 2 gól
• Juventus: 3 mérkőzés

Trófeák:

• Európa bajnok (2000, Franciaország)
• Bajnokok Ligája (1999/2000, Real Madrid)
• Premier League bajnok (2010, 1998 – Chelsea, Arsenal)
• Serie A bajnok (2012/13, Juventus)
• FA-kupa győztes (2010, 2009, 1998 – Chelsea, Chelsea, Arsenal)
• Angol-szuperkupa győztes (2010, 2009, 1999, 1998 – Chelsea, Chelsea, Arsenal, Arsenal)
• Török bajnok (2004/05, Fenerbahce)
• Konföderációs kupa (2001, Franciaország)
• U-19 Európa bajnok (1997)

forrás: Transfermarkt, Wiki, Sky Sports, PremierLeague.com, FootballDB, The Sun